„… Könnyen tudtam azonosulni vele, hiszen van egy közös összekötő kapocs közöttünk : ez az irodalom, még pontosabban a költészet… Ami leginkább megragadott Katalin nyomatain, műveinek formavilága, amely egy középpontú szemléletet képvisel és amelynek lényege egyáltalán nem a leíró, mint inkább az általánosítások szintjén működő, az összevonások metaforikus nyelvén beszélő bölcseleti magatartás és tartalom… Érzékletes, kifejező formavilág az övé. Alkotásai egy befelé forduló, töprengő, kutató egyéniségről tesznek tanúbizonyosságot. „ Mindent észrevenni. Semmiségeket. Jeleket. A füvek lemondó életét. A virágok átöltözését…” Nyomatai gazdag érzelemvilágról tanúskodnak, állandó feszültségben élő, vívódó alkatot sejtetnek. Lélekmagyarázó karcolt felületek. Üzenetek a mának.”
Damó István
grafikus